Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Napraforgó olaj

A napraforgóolajról - amit szinte minden háztartásban napi szinten használunk – nem is gondolnánk, hogy milyen kivételes értékű folyadékról van szó.

Honnan származik a napraforgóolaj?

A napraforgót már I. e. 3000-ben ismerték. A kutatások alapján Észak- Amerikából származik a növény. A napraforgóolaj megjelenik a dél- és észak-amerikai indiánok hagyományaiban is. Egyes írásos források alapján 1510-ben került Európába.

Mire használják a napraforgóolajat?

Azt hiszem nem szükséges bemutatni a napraforgó étolaj szerepét a konyhánkban. Azonban eléggé későn, csak a 19. században kezdték étkezési célokra felhasználni. Előtte főként bőr- és gyapjúfeldolgozásra, szappan- és festékgyártásra használták.

Nem mindenki tudja, hogy 2 féle módja van e növényi olaj kinyerésének. A finomítatlan napraforgóolaj mechanikai préseléssel készül és jellegzetes íze és illata van. Míg a finomított, azaz tisztított olaj oldószeres eljárással készül, ezért világosabb, szagtalanabb és tovább eltartható olajat kapunk.

Miért értékes a napraforgóolaj?

A napraforgómag 35-60% zsírsavat tartalmaz, aminek a 65-70%-a többszörösen telítetlen zsírsav formájában van jelen. Legnagyobb mennyiségben linolsavat (lenolajsav) tartalmaz, de olajsavat, palmitinsavat és sztearinsavat is tartalmaz. Mivel olajról van szó, így zsírban oldódó vitaminok is megtalálhatók benne, mint az A-, D-, E-vitamin. A nyomelemek közül réz, foszfor, magnézium, cink van benne.

A könnyed szerkezetű napraforgóolajnak a normál és száraz bőrre és hajra egyaránt jó hatása van. Hidratálja és lágyítja a hajat és tápanyagtartalma táplálja, erőssé teszi azt, valamint a töredezést is csökkenti. Az olaj viasztartalma védőréteget képez, így óvja a hajszálakat.

A nemesítéseknek köszönhetően a napraforgó egyre inkább alkalmassá válik az ökológiai gazdálkodásra. Kb. 2,5 kg napraforgóból készül 1 liter étolaj.

Érdekesség:
Európába kerülése után két évszázadon keresztül dísznövényként termesztették. Olajnövényként elterjedt termesztése a 18. században Oroszországban indult.